A 34. évadját játszó Karinthy Színházba invitáltak A nadrág című vígjáték premierjére. A színlapon nagy örömmel fedeztem fel a női főszereplőben a tehetséges, fiatal színésznőt, Gubík Ágit, akit mostanság a - színházba nem vagy ritkán járó - nagyközönség a Barátok közt c. napi sorozatban Berényi Ágnes karakterében láthat.

 

Pedig Ági évek óta nemcsak szlovák és cseh színházakban, filmekben játszik, hanem magyar színházakban is, sőt, több magyar játékfilmben is szerepelt. 2008-ban övé volt a „Legjobb Női Alakítás” a Pánikban nyújtott szerep megformálásáért, utána jött a Szinglik éjszakája, majd a Diplomatavadász c. film. 2012-es siker a Nejem, nőm, csajom c. film, ahol Stohl András feleségét játszotta. A Pánikban a szakma fedezte fel, igazi televíziós sztár a Hacktion c. sorozatban alakított szerepével lett. A filmesek, és tévések után felfedezte a magyar színházi világ is, a Nemzeti Színház nyitódarabjában, az Ember tragédiájában Cluviát alakította, játszott többek között a Merlinben, a Játékszínben, a szegedi Nemzeti Színházban, és a kísérletező kedvűek kedvelt színjátszóhelyén, a Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázison.

– A szlovákiai Zselizen születtél - amelynek lakosai felerészben magyar, felerészben szlovák nemzetiségűek - egy kicsi, zárt közösségben, ahol az emberek egymás előtt élik az életüket, ismerik egymás gondjait, belelátnak egymás fazekába. Egy ilyen kis közösségben élve honnan jött az ötlet, hogy színésznő leszel?

– Kiskorom óta ösztönösen tudtam, hogy ezt akarom, és bár nem volt bennem belső bizonyosság, hogy ezt kell csinálnom, mégis egyenes út vezetett a pozsonyi színművészeti főiskolára, ahova elsőre felvettek, bár nyelvi nehézségeim is voltak, de ezen átlendített a hatalmas megfelelési vágy, illetve inkább kényszer. A főiskola elvégzése után a kassai Thália Színházban játszottam, utána a komáromi Jókai Színházban, majd átszerződtem Magyarországra, ahol nagyon nagy és szép szerepeket játszottam, és ahol megismerkedtem a későbbi férjemmel, Telihay Péter rendezővel, az én tizenhárom éves Ádámom édesapjával, akivel már együtt szerződtünk tovább a szolnoki Szigligeti Színházba. Szép, szerelmes, bohém évek voltak ezek, kőkemény tanulással, munkával megspékelve.

– Amikor megláttalak A nadrág című vígjáték címszerepében, nem is gondoltam, hogy ilyen jól áll neked a nevettetés és hogy ilyen jó humorod van, ami átsugárzik a nézőtérre.

- Magyarországon senki nem ismeri az én vidám, komédiára hajló, humoros, vicces énemet, a kinti rendezők már régen felfedezték ezt, imádom, ha nevettethetek, gyakran játszom vígjátékokban. Karinthy Márton színidirektor orra most sem csalt a választásban, meglátta a bennem rejtőző komikát.

– Elfoglalt vagy, filmezel Prágában, főszereped van a Karinthyban, nemsokára játszol a Madách Színházban, forgatsz a Barátok közt-ben, egyéb fellépéseid is vannak. 

– Remek időszak ez a szakmai életemben, ha nem lenne magánéletem, akkor is teljes egész lennék, annyira sokfajta „életet élek”. A Madách Színházba Szirtes Tamás hívott egy Agatha Christie–darabra, amit Szente Vajk rendez, november 30-án kezdem a próbát, nagyon várom már! A prágai forgatás is nagyon izgalmas, egy szecessziókorabeli krimiben egyegyszerűségében, nyersességében bonyolult ösztönlényt játszom. Lélektani dráma is egyben a film, azt boncolgatja, lehet-e szeretetből ölni. A nadrág óriási közönségsiker, mert egy olyan világot mutat, ami otthonos érzetet kelt a nézőkben, és nagyon hálásak ezért, olyan jó kis összekacsintós darab, lehet a szereplőknek drukkolni, lehet velünk azonosulni. A Barátok köztben pedig egy intrikus karakterem van, szövögetem a szálakat, mint pók a hálóját, remek a stáb, jókedvűen dolgozom.

– A párkapcsolatod újra egyenesben a szintén RTL-es Szellő Istvánnal, és bizony ott van szemed fénye, Ádám is, aki szintén kiköveteli a maga idejét és részét belőled. 

– Kevés szabadidőmet a kisfiammal töltöm, mert komolyan gondolom, hogy nem az együtt töltött idő mennyiségén múlik, hanem annak minőségében rejlik egy anya-gyerek kapcsolat ereje. Budapest agglomerációjában élünk, Ádám az ottani iskolába jár, sok barátja van, imád és tud is focizni, emellett szívesen és jól tanul, kedvence a történelem, okos, önálló nagyfiú, akire nagyon büszke vagyok.

– A nagy hajtás közepette hogyan ügyelsz az egészségetekre?

– Alapvetően a betegségek megelőzésében hiszek, nem is vagyunk betegesek. Ha mégis kitör rajtam valami, az inkább akkor van, amikor lement egy premier, vagy vége a filmforgatásnak – ezt hívják színészbetegségnek -, de ekkor is gyorsan regenerálódom. Nem szeretem a gyógyszereket, csak orvosi javallatra szedem, szívesebben fordulok inkább a természetes alapanyagú szerek felé. Ha mégis beütne a krach, akkor a grapefruitmag-cseppek és a Béres csepp segít a leküzdésében. A munkáim sajnos nem engedik meg, hogy rendszeresen étkezzek, bár nagyon szeretek főzni, és a kisfiam igényli is a házias ízeket - törekszem a családi tűzhely melegen tartására. A szüleim kertjében sok minden megterem, ezért vegyszermentes zöldség és gyümölcs is folyamatosan kerül az asztalra. Mindig is főszerepet játszott életemben a sport, régebben kézilabdáztam, nyáron úsztam, télen síeltem, most is, ahogy időm engedi, rohanok aerobikozni, alakformáló edzésre, vagy futok egy jót. Érdekes, hogy akkor kezdtem ismét rendszeresen sportolni, amikor pár éve nagyon padlón voltam. Éreztem, hogy kell valami, ami kihúz a lelki gödörből és rávettem magamat a gyakori edzésekre. Ez olyan hatással volt rám, mintha valaki helyrepofozott volna, éreztem, ahogy az izmok újra stabil tartást adnak, kiegyenesedik a gerincem, és ismét tudtam felemelt fejjel fordulni a világ felé. Mindenkinek ajánlom a – hangsúlyozom – rendszeres sportot, egyszerűen csodát művel!

– Közelít a karácsony, hogyan készültök az ünnepekre és mivel töltitek azt?


– Tegnap volt egy szabadnapom, díszbe öltöztettem a lakást, a piros kanapém köré vettem sok Mikulásvirágot, megcsináltam a terasz előtt, a fenyők között a díszkivilágítást, és Leonard Cohent hallgattam közben, valamiért az ő hangja hívja elő belőlem az adventi várakozás hangulatát. December elsejétől, egy Mikulás zsákba meglepetéseket rejtek mindennap, olyankor Ádám a hajnali sötétség ellenére is örömmel ugrik ki az ágyból, rohan megnézni, mi van benne. Van úgy, hogy csak egy térképet talál, ami elvezeti az apró ajándékhoz. Ha otthon vagyunk, gyakran gyújtunk gyertyát, karácsonyi zenét hallgatunk,
készülődünk, ezzel is fokozzuk a várakozás izgalmát, ami szerintem a legszebb időszak az évben. 
December 24-én kettesben ünnepeljük a Szentestét, ha Ádám az édesapjánál van, akkor ez előrecsúszik 23-ára. A férjem nem szerette a halat, ezért évek óta egy szlovák levest főzök, a kapusztnyicát, ami hasonlít a magyar korhelylevesre, csak nincs benne pirospaprika, hozzáadott zsiradék és habarás, ezért roppant egészséges és isteni finom! Jó sok savanyú káposzta babérlevéllel, füstölt tarjával, szárított, erdei gombával és aszalt szilvával fő egybe egy izgalmas ízorgiába egyesülve, szinte lehetetlen abbahagyni a kanalazását! 25-én elutazunk édesanyámhoz, aki rengeteg halászlével vár, mindketten imádjuk, nem tudunk betelni vele, már alig várom – nyel egy nagyot és…a képzelt hallét leöblíti egy korty tejeskávéval.

Ahogy megy vissza az RTL stúdiójába, összesúgnak mögötte: - Ott megy Berényi Ágnes! – pedig ő „csak” Gubík Ági, aki különböző műfajokban, különböző stílusokban játszik, különböző országok színpadjain, filmvásznán tűnik fel, mindegyik munkája egészen más művészi attitűdöt kíván, így mindig egy egészen más embert mutat, mégis mindig azonos önmagával, minden szerepében gubíkágis marad: sallangoktól mentes, elegánsan vérprofi.

Sári Edina