Bóta Gábor a Pepita magazin februári számában megjelent írását az alábbiakban olvashatják

Elsőrangú jutalomjáték Lengyel Menyhért darabja, a Róza Almási Évának a Karinthy Színházban.

A produkciót Benedek Miklós rendezte, aki ért hozzá, hogy alapvetően szórakoztató formában beszéljen akár súlyos jelenségekről is, mint amilyen a lecsúszás, az elszegényedés.

Róza, aki Rákosszentmihályon pénzért, eltagadni vágyott zabigyerekeket nevel, jólelkű, fifikás szélhámos nagy organizátor, ezer arca van. Szereti mások számára nagy leleményességgel és bámulatos emberismerettel elrendezni a dolgokat. Ránézésre tudja, kivel hogyan kell bánni. Helyzetfelismerése páratlan. A cél érdekében akár kaméleonként viselkedik. Ha kell, kőkemény és rettenthetetlenül tántorithatatlan. Máskor vajra kenhetően szelid, sőt már-már  mézesmázos. Olykor igencsak őszintén megmondja a magáét, ha pedig azt látja célravezetőnek,  akkor színlel rendesen. Köntörfalaz és mismásol, rafináltan füllent, vagy éppen kapásból nem mond igazat.

De nemcsak Almási Évának enged pazar játékot, másoknak is jó lehetőséget biztosít. Színész, Benedek Miklós állította színpadra, aki rendezés közben is  képviselte a színész kollégái érdekeit. Felturbózta a játékkedvüket, beindította a  fantáziájukat. Megaztán fiával, Benedek Alberttel át is irta a darabot, más Lengyel művekből is elcsent szövegeket, nyilván ekkor szintén gondja volt rá, hogy hálás szerepek kerekedjenek ki végeredményként.

Furcsa darab ez, mert szól az elszegényedésről, azzal, hogy csaknem mindenkinek meg kell tanulnia a képmutatás mesterségét, a hadoválás képességét annak érdekében, hogy  a felszínem maradjon. Ugyanakkor kicsit cukros, rózsaszínbe hajló mesevilág is, amelybe csak áttételesen tör át a valóság. Vagyis elsősorban a könnyed szórakoztatás a cél. Miközben egy polgári család lecsúszása, az ügyeskedés, hogy ez a folyamat akár mindenáron is, de megállítható legyen, ma is kimondottan aktuálisnak tűnik.

A történet szerint  az illető családban van egy megesett lány, akinek zabigyerekét kiadták Rózának. Éppen a pénzt jön bevasalni, ami nincs, sebtében adódik ellenben egy gazdag vőlegényjelölt. Róla aztán kiderül, hogy neki is van zabigyereke, meg egy zord atyja, ebből adódik a temérdek mulatságos konfliktus, és félő, hogy az egész frigyből nem lesz semmi. De persze, mivel vígjátékról van szó, lesz, mert Róza nagy invencióval mindent elrendez. Almási egy ösztönösen is jó életismerőt játszik. Aki kapásból is tudja, mi az ábra, mi a teendő. Fantáziadús rafinériáért, kamuzásért, szinlelésért a cél érdekében igazán nem kell a szomszédba mennie. Virtuózan hidegből melegbe ránt minket, gunyorosan komédiázik. Jók ehhez a partnerei. Özvegy Verőczynét, a megesett lány anyját, Murányi Tünde adja, megmutatja, milyen az, amikor valaki fenn az ernyő, nincsen kas alapon feltétlenül rongyot akar rázni, megátalkodottan nagyzol, pedig már rongy se nagyon van, erősen kétséges a szűkös megélhetés is.

A lánya, Szabó Erika alakításában, még tehetséges tanuló a képmutatásban, de azért csak belejön.

Szanitter Dávid a zabigyerek apja, úriembernek mutatkozni akaró fickó, aki a haverjának ajánlja némi kis beavató etyepetyére azt a nőt, akitől neki született általa félredobott gyereke. A haver Rábavölgyi Tamás alakításában az a mulya, majd kinyíló csipájú srác, aki belehabarodik a lányba.

Dengyel Iván a mordon apa, akit Róza kellő rafinériával alaposan megpuhít. Eke Angéla a mindent látó, és gesztusokkal, mimikával véleményező szobalány. Széles Tamás nyíltszíni tapsot arat egy fennhéjázó bútorárusként.

 

Ebben a darabban mindenki megéri a pénzét, de senkire nem lehet igazán haragudni. Ez egy fölöttébb megbocsájtó produkció.