,,Annak idején nyilván azt gondoltam, hogy Broadway sztárszerző leszek."


Nyitrai László zeneszerzővel beszélgettünk


Kezdjük az elején... Az úgy volt, hogy a kis Nyitrai Lacika az óvodában eldöntötte, hogy ő akkor most zeneszerző lesz? 

Nem! Az óvodában azt döntöttem el, hogy nem akarok többet menni. Német nemzetiségibe jártam, csak az volt a baj, hogy én egy mukkot sem beszéltem németül. Ezért évekig gőzöm nem volt, hogy miről beszélnek. Eleve 8 hónapra születtem és kis pihenő után rögtön egy ilyen kalandon átesni! Aztán zenetagozatos lettem és hegedülni tanultam. Egy idő után elkezdtem magamnak kis darabokat írni, és utánozni a suliban tanult zenéket. Rossz kis művek születtek így, de nekem megtetszett ez a dolog. Később az öcsém kapott egy pianinót, de ő inkább sportolt, mint zongorázott. Elég borongós hangulatú tini voltam, úgyhogy jól jött a zongora. Gimiben az egyik osztálytársam nagy Webber rajongó volt. Ezek a dalok igazán megfogtak. Eközben főleg orosz komolyzenét és Pendereckit hallgattam. Aztán közgazdaságot kezdtem el tanulni, de az csak arra volt jó, hogy rögtön elkezdjek magántanárhoz járni, és szolfézst meg zeneelméletet tanulgatni és előbb-utóbb kimondani, hogy komolyabban szeretnék zeneírással foglalkozni. Felismertem, hogy még ezzel okozom a legkisebb bajt a nemzetgazdaságnak.

Zeneművészeti Egyetem után Madridban folytattad a tanulmányaidat. Mennyiben más az ott folyó oktatás mint nálunk, illetve nem gondolkodtál, hogy külföldi karriert építesz?

 Ez még a tanulmányaim alatt volt, negyedik év után. Mindig szerettem volna Spanyolországban élni és ez jó alkalom volt erre. Ott alkalmazott zeneszerzést is tanítottak, ami engem főleg érdekelt. Madridban ez a tagozat igazán erős, azt hiszem. Egy olyan mesterem volt, aki maga is rengeteg spanyol filmhez komponált zenét. Jazzt, rockot is játszik, miközben a klasszikus kortárs irányzatokat is műveli. Viszont a sima klasszikus zeneszerzés oktatás nem túl jó szerintem, mert nem gyakorlat orientált. Itthon olyan darabokat kellett írnunk, amiket be is tudunk mutatni. Ott erre abszolút nem fektetnek hangsúlyt. Van, aki egész egyetemi évei alatt egyetlen hangot sem hall vissza magától. Sajnos túl rövid időt voltam kint ahhoz, hogy meg tudjanak ismerni. Ez itthon is sok éves, folyamatos jelenlétet kívánó és törékeny folyamat.A jövőben mindenképpen szeretnék valahogy külföldön is szerencsét próbálni.

Hogyan specializálódtál a színházi zeneszerzés irányába?

Engem mindig is ez érdekelt igazán. Segít a komponálásban, ha van egy háttér sztori, ami mentén felhúzhatom a zenei szerkezetet. Az, hogy színházi emberekkel kapcsolatba kerültem, a szerencsén múlt. Egyszer egyetem második évében a mesterem Fekete Gyula azzal állított be, hogy dalokat kéne írni a SZFE dalversenyére. Írtam.

Aztán egyszer csak vizsgaelőadásként megszületett az „Emberke tragédiája” musical, amibe Máthé Zsolt írt egy rapet. Ő kezdett el bemutatni további embereknek. Úgy látszik, elég türelmes típus, mert még mostanság is hajlandó velem együttműködni, és ez jól esik. Az első előadásaim Pelsőczy Rékához köthetők,  vele is Zsolti hozott össze. Illetve ő mutatott be Karinthy Marcinak is.

Hogy születik meg egy előadáshoz a zene? Elolvasod a példányt, megnézed a próbát és a fejedben már felcsnedülnek a dallamok? Mennyi időt vesz igénybe egy egy zene létrejötte?

 Ha benne vagyok egy darabban és mindez az olvasó próbáig kiderül, akkor elmegyek a felolvasásra. Ez jelentős esemény, mert kb megértem, hogy mi a történet, mikor, hol játszódik, mi a szöveg stílusa. Általában a rendező ilyenkor már mond néhány fontos irányelvet. Találkozom a színészekkel, meghallom a hangjukat. Ha lehet ,megnézem a díszlet és jelmez terveket, hogy kiderüljön számomra, hogy milyen a mű stílusa. Ezután otthon elkezdek mosogatni, takarítani. Ahogy így házimunkázok elkezd eluralkodni rajtam a pánik, hogy eszembe fog –e jutni bármi értékelhető a darab kapcsán. Ezután tovább mosok, takarítok. Amikor kifáradok a pánikolásban fel-felsejlik egy-egy lehetséges motívum, hangszerelési ötlet, ami ha tetszik, felírom, vagy a telefonomba dúdolok. Ezeket mindig hagyom pihenni egy-két napig. Majd amikor visszahallgatom, ismét kétségbe esek, hogy hogy lehetett ilyen rosszat kitalálni. Szerintem az alkalmazott zeneszerzés az egyfajta színészet. Csak én nem szavakkal, gesztusokkal adom vissza, hogy számomra mit jelent egy-egy helyzet, figura, hanem zenével. Egy-két héten belül már el lehet kezdeni próbákat nézni, akkor sok minden tisztázódik. Miután némileg megnyugszom, főzök, takarítok. Amikor már bele tudok helyezkedni a karakterekbe - általában teljesen véletlen helyzetekben - megjelenik a számomra megfelelő zenei ötlet. Ezután már csak tervezési feladatok vannak hátra. Eldönteni, hogy milyen módon használom majd a motívumokat. Amikor a próbák már előre haladnak, kiderül lassan, hogy pontosan hova kell zene, hogy épül fel a teljes zenei ív. Hova teszünk zajokat, effekteket. Kávézok , elolvasom a híreket, majd nekilátok. Ez két hét intenzív éjjel nappalozást jelent, amikor sok zene van, amikor kevés akkor elég egy hét.

Mekkora beleszólást engedsz a rendezőnek a darabhoz készült zenéhez?

Minden rendező más. Az alapkoncepcióban általában gyorsan megegyezünk. Vannak vitás pontok, amikben szerintem engedek, Böhm Gyuri szerint nem. A színház csinálás csapatmunka. Mindenki hozzászól, ötletel, persze megvan mindennek a fő felelőse. Én nem csinálhatok olyat, ami a darab fejlődése  ellen megy, vagy amiben a színész nem érzi jól  magát .

Volt már olyan, hogy az előadást egyben látva arra gondoltál, hogy valamit másként csináltál volna?Van lehetőség esetleg már futó előadásokon  változtatni?

Mire egy előadás nézők elé kerül, már annyiszor látom, hogy megtetszik, amit csináltam. Olyat eleve nem szoktam kiadni, ami magamnak nem tetszik igazán. A kész zenei anyagot nem szoktam megváltozatni,(megzavarná a színészt is) . Mondjuk újra keverni, a hangzás minőségen javítani igen.

Pályafutásod során több díjat is kaptál. Szerinted mennyire befolyásolja maga az előadás a zenéd elfogadását?

Ha egy előadás megbukik, esélye sincs a zenének továbbélni. Sőt, a színházi előadások zenéi általában addig élnek, amíg maga az előadás. Ettől való rettegésemben találtam ki a régi-új suite formát. Az előadás zenéiből készült válogatást. Ezt ki tudom tenni közösségi oldalakra és némileg autonóm alkotássá tudom fokozni. Általában egyébként nem igazán szoktak a kritikusok egy prózai előadás zenéire figyelni. Ha meg is említik, sokszor akkor sem írják le a zeneszerző nevét. Hál istennek vannak azért kifinomult, jó ízlésű, felkészült kritikusok is. Őket ezúton is szeretettel köszöntöm! Volt már egyébként olyan, hogy valaki sok rosszat írt egy előadásról, de a zenét , mint az  előadás jó elemét részletesen kiemelte. Ennek persze nagyon örülök. Mert van az emberben egy minden új darabnál visszatérő félelem, hogy sikerül–e jót alkotni, vagy sem.

 A közönséget mennyire befolyásolja egy-egy előadás zenéje? Hány százalékot tud hozzáadni az előadás sikeréhez?

Sokat! Egy jól eltalált zene jó helyen fontos összetevője az előadásnak. Vigyázni kell azonban, a zene nem lehet pótcselekvés, hézagpótlás  a mű szerkezetében. 

Már említetted hogyan  kerültél kapcsolatba a Karinthy Színházzal.

Tevőlegesen: a „TE furcsa katona” című előadásban vettem részt először. Most mutattuk be a Nadrág c darabot. Ez volt itt  már a tizedik előadásom!

Mi lehet pályafutásod csúcsa? Saját zenés előadás, musical vagy minél több előadáshoz írt zene?

Azt hiszem, hogy az elmúlt években sokat tanultam a színház működéséről, úgy érzem, már képes vagyok egy igazi nagy forma megalkotására. Annak idején nyilván azt gondoltam, hogy Broadway sztárszerző leszek. „Ami késik az jön.” Tényleg szeretnék már egy nagy egész estés zenés –táncos előadást tető alá hozni! Szívesen írnék balettet, és filmzenéket is. Valóban, ez lenne az igazi továbbfejlődés.

Mi lesz a következő munkád?

A Karinthyban folytatom. Szilágyi Tibor rendezésében december 18-án mutatjuk be Murray Schisgal: Második nekifutás c. darabját. Jó kis  előadás lesz ez is!

Zeneszerzőként a mindennapi életben milyen zenék állnak közel hozzád, egyátalán van időd zenét hallgatni

Van időm, de például- érthető okokból -munka közben, vagy a komponálás első időszakában nem tudok zenét hallgatni. Utazás közben sem szoktam magammal vinni zenét, akkor inkább fejben hallgatok. Leginkább otthon szoktam, amikor épp nincs munkám, vagy már annyira előrehaladott vagyok az adott darabban, hogy nem zavar össze más. Egy-egy darab kapcsán szoktam inspirálódni is. A Bolond lánynál például ’50-es ’60as  évek francia zenéit és dél-francia népzenét hallgattam. A fennmaradó időkben sok mindent hallgatok. Sok klasszikust; vannak hiányosságaim. Musicaleket és filmzenéket is sokat hallagtok. Igyekszem követni azt is, hogy a többiek mit írnak. Eljárok koncertekre is, főleg jazzre. A lakodalmas rock jellegű és az aprítós metált nem bírom elviselni.

 

Földvári Péter és Katz Petra