Marton Róbert az egyik legfoglalkoztatottabb színész színházunkban. Talán ezért is vele kezdjük a 10 kérdés - 10 válasz sorozatunkat, melyben egy kicsit jobban megismerhetik a nálunk játszó művészeket.

1. Békéscsabán ,,kóstoltál" bele a színészetbe, majd Szegedre szerződtél, onnan egyenes út vezetett a Jordán féle Nemzeti Színházba?

Békéscsaba mindig külön helyen lesz a szívemben, olyan ez, mint az első igazi szerelem. Ott jártam középiskolába, ott választottam a színházat, ott indított el Konter László és adott nekem bizalmat. Az összes komoly barátságom ott alakult ki. 

Szegeden nagyon fontos színházi találkozásaim voltak. Dolgoztam Zsótér Sándorral, Valló Péterrel, Balikó Tamással, láttam Alföldi rendezéseit, ott ismertem meg Szász Jánost is. Az akkori igazgató, Korognai Károly nagyon komoly neveket hívott a színházába.

Gondolom, az ottani munkáim alapján, legnagyobb meglepetésemre, Valló Péter beajánlott a Nemzetibe és mire magamhoz tértem, már tíz éve a színház tagja voltam.

2. Mi volt az első gondolatod amikor megtudtad, hogy nem Alföldi viszi tovább a Nemzetit? Eljöttél vagy el kellett jönnöd?

Valószínűleg a környezetem nem vette rajtam észre, de nagyon sokat küszködtem a tíz év alatt. Az elején meg akartam felelni különböző általam felállított, vélt elvárásnak, igazából nem tudtam felszabadulni. Görcsös voltam, a kreativitásom elszállt. Vele ment lassacskán az amúgy sem sok önbizalmam is. Annak ellenére csak ritkán találtam önmagamra, hogy szinte kivétel nélkül mindenki a segítségemre volt. Hatalmas színészektől tanulhattam, színházcsinálást, emberséget. Életem egyik legmeghatározóbb időszaka volt ez, utólag úgy érzem, egy életre való muníciót kaptam. 

Az, hogy eljöttem, el kellett jönnöm, bevallom összetört. Alapvetően a bizonytalanság. Nem gondoltam, hogy másképp lesz, de erre nem lehet felkészülni. Ma már hálás vagyok, hogy így alakult.

3. Hogy kerültél kapcsolatba a Karinthy Színházzal, Karinthy Mártonnal?

Az elsők között keresett meg Karinthy Márton, munkát ajánlott. Ennél sokkal több lett belőle. Remek csapat, nagyszerű színészek, és a legfontosabb, bizalom. Én csak bizalmi légkörben tudok dolgozni és itt ez megvan. Nem arra fecsérlem az energiáim egy részét, hogy bebizonyítsam, helyem van itt, hanem minden porcikámmal a feladatra tudok koncentrálni és feloldódni abban. Egyszer-kétszer talán sikerült is már.

4. Szabadúszóként vagy társulati tagként érzed, érezted jobban magad?

Amikor társulati tag voltam, el sem tudtam képzelni magam szabadúszóként. Most pont fordítva van. Bár már annyi előadásban vagyok benne itt, ami már majdnem tagságot jelent.

5. Feleséged is foglalkoztatott színésznő, és két gyermeket neveltek, hogy tudjátok működtetni a mindennapokat?

A feleségem működteti, én csak segédmunkás vagyok. Sok energiát igényel, főleg a nem átlagos időbeosztás miatt, de rengeteg odafigyeléssel, türelemmel és szeretettel azért megoldható.

6. Állandó szereplője vagy a TV2 napi sorozatának, ezt hol helyezed el a pályádban, tartogat számodra kihívásokat?

Egy hatalmas ajándék. Manapság nagyon kevés lehetőség van kamerák előtt gyakorolni a színészetet, én hálás vagyok, hogy ezt napi szinten megtehetem. Remek koncentrációs és memóriatréning, izgalmas szituációk vannak, sok kollégával dolgozhatok, akivel színházban nem találkozunk és ma már, a régi trendekkel dacolva, van egy-egy filmes felkérés is.

7. Van szerepálmod? Mész a felkérések után vagy inkább a rendezők találnak rád? Mire mondasz igent és mire nemet, mi dönt?

Soha nem vágytam szerepekre. Valahogy megtaláljuk egymást. Hogy mire mondok igent, az sok dolgon múlik.

Fontos, hogy érdekeljen a darab, izgalmas legyen a szerep. Ezen kívül, ha tudjuk, igyekszünk összefésülni az évadunkat a feleségemmel, hogy ha egyikőnknek próbaidőszaka van, a másik lehessen a gyerekekkel. Ez általában a fő csapásirány.

8. Magánemberként, hogy kell téged elképzelnünk? Vidéki emberként, otthon teszel-veszel a ház körül vagy 24 órában színész vagy?

Szeretek a pillanatnak élni. Ha otthon vagyok, akkor apa vagyok, szerető, kertész, szerelő, szakács, fuvaros stb. Igazából most jöttem rá, hogy ugyanez a helyzet a színházban is: apa vagyok, szerető, kertész, szerelő...

9. Lassan állandó szereplő leszel, az amúgy társulat nélkül dolgozó Karinthy Színháznak, ennek mi az oka?

Az okokról az Igazgató Úrnál érdeklődj! Kíváncsivá tettél, lehet, hogy én is megkérdezem majd. 

10. Szerinted a színészi pálya manapság mennyire ,,életbiztosítás", lehet tervezni a jövőt?

 

A kérdésre a válaszok: semennyire, nem. Én nem is szeretek hosszú távra tervezni, de igyekszem megőrizni a nyitottságomat és a kíváncsiságomat. Na meg az egészséges iróniámat. Sok mindenen átsegít!